Pályázni vagy sem, ez itt a kérdés?

Hosszú várakozás után végre beindult az új pályázati időszak. Megnyílnak a pénzcsapok és eljön a várva-várt Kánaán… vagy mégsem?

 

Ínséges időszak volt ez az elmúlt két év. Nem volt mire vadászni. A cégek folyamatosan bombáztak a kérdéseikkel, hogy “mikor jönnek az új kiírások?”. A válasz persze korántsem volt pontos, mivel a rendszer az utóbbi hónapokban többször bebizonyította, hogy képes áthágni a saját maga által felállított játékszabályokat. Ha pedig képes rá, akkor miért ne tenné? Ki fog ezért a vezetőség körmére koppintani? A helyes válasz: senki.

A 2007-ben kezdődött pályázati időszak véget ért 2013-ban, legalábbis új pályázati kiírás azóta nem jelent meg (ha nem számítjuk azt a pár kétségbeesett próbálkozást a visszahulló pénzek kezelésére). Az utolsó körben, két évvel ezelőtt szinte tapintani lehetett a feszültséget. Mindenki oda akart kerülni a húsosfazékhoz, érezték a cégek, hogy jó ideig nem lesz itt pénzosztás, ezért ha kimaradnak, lemaradnak. A régi időszak így ért véget, “véres” harcokkal, kapkodással, tűzoltással, nem kevés torzsalkodással, viszont a lehetőségekhez képest gördülékenyen.

Aztán eljött 2014. Vártuk az új pályázatokat. Ígérték, hogy jönnek tavasszal és mi elhittük. Aztán nem úgy lett. Ígérték, hogy jönnek nyáron. Mi elhittük, de nem úgy lett. Ígérték, hogy jönnek ősszel, mi pedig hinni akartunk, de csak nem jöttek a kiírások. Aztán eltelt az év eseménytelenül.

Na majd 2015 elhozza a megváltást. Így is lett. Idén már csak 5 hónapnyi ígérgetést kellet kivárnunk, dehát már rutinosak vagyunk, így ez meg sem kottyant. :)

Mit nekünk másfél évnyi várakozás...

Mit nekünk másfél évnyi várakozás…

Személy szerint én nagyon izgultam, hogy milyenek lesznek az új pályázatok. Egyszerűbbek, vagy bonyolultabbak? Nehéz lesz nyerni, vagy ész nélküli pénzosztás lesz? Mit kell vállalni, belerokkannak majd a cégek, vagy emberbarát kötelezettségek lesznek? Június elején megkaptam a választ és azt kell mondanom, hogy nekem tetszett amit láttam.

A pályázatírás az csak egy dolog, de ha valaki komolyan gondolja ezt a szakmát (és nem csak az eszét játssza, hogy ő a “haljakend” és minden titkok és paktumok legnagyobb tudója), akkor az szívén viseli a kérdést. A pályázat, olyan mint egy juhászkutya. Ez egy érdekes fajta, ha jól nevelik, és jóra használják, akkor sok örömet szerez, szinte azonnal megkönnyíti a gazda dolgát és a hosszú távú hozadéka is szuper lesz, nem beszélve a jól nevelt kis kölykökről. Ha hagyják, hogy menjen a saját feje után és nem foglalkoznak vele, akkor letarolja a gazda udvarát, megrágja a papucsát, és összepiszkítja a bejáratot, hogy a vendégek is jól lássák ki az úr a háznál. Ellenben, ha megkötik, akkor szépen fog fejlődni a maga kis területén, de láncon tartva nem tudja elérni azt amire igazán való, így mindenki csalódott lesz, mert a drága pénzen vett juhászkutya, csak egy C kategóriás házőrző lesz, aki mellet csak az nem megy el, aki nem akar.

Aki igazán pályázatírónak tartja magát, az foglalkozik azzal, hogy a pályázati rendszer olyan legyen, mint a jó juhászkutya, hozzon hasznot a gazdának, és közben ő is megkapja amit akar. Ezért nekünk kötelességünk felhívni a pályázók figyelmét arra, hogy ez nem ingyenes pénzosztás, és az elnyert pénzeknek fontos céljuk a saját gyarapodáson kívül, a gazdaság hosszú távú javítása is. Ugyanakkor kötelességünk az is, hogy a gazda figyelmét is felhívjuk rá, hogy ha túlszabályozza a rendszert akkor nem fogja elérni azt amit szeretne, csak egy drágán vásárolt gyenge próbálkozást tud majd felmutatni a cimboráknak, és akkor bizony nem mondhatja: “van mire büszkének lennünk”. Sok szakmabelivel találkoztam számtalan fórumon, és a többség osztja ezt a nézetet (persze vannak egy csomóan akik nem, de őket feláldoztuk rituális keretek között). Igaz, hogy kicsit “szélmalomharc” jellege van a dolognak, de azért néha van foganatja. Mindenesetre mi tudjuk, hogy miért érdemes így csinálni, és egyre több alkalommal látom felcsillanni a felismerést a partnereink szemében is.

Gyere Sancho, majd most jól megmutatjuk, hogy kell pályázni.

Gyere Sancho, majd most jól megmutatjuk, hogy kell pályázni.

Pályázni nem egyszerű móka. Újak a játékszabályok, újak a bírók, újak (és minden korábbinál vérszomjasabbak) a játszótársak. Csomó mindenre kell figyelni, ráadásul még az a gyökér pályázatíró sem engedi, hogy úgy verjük el a pénzt valami hülyeségre, mintha játékgépen nyertük volna… Hát ilyen ez. Cégvezető legyen a talpán aki belevág így egy fejlesztésbe. Pedig fejleszteni kell, sőt érdemes, sőt…

Ha versenyben akarunk maradni a piacon, akkor fejlődnünk kell. Növelni a kapacitást, csökkenteni a költségeket, modernizálni, terjeszkedni, különben a versenytársak lemosnak az gazdasági élet színpadáról, arról már nem is beszélve, hogy a küszöbön álló következő gazdasági válság is meg fogja tépázni azokat, akik gyengék és nincs tervük a jövőre.

A címben feltett kérdésre, akkor egyszerűnek tűnik a válasz: pályázni kell és kész.

 

Igen ám, de a pályázás nem való mindenkinek. Jól olvastad, de azért elismétlem: A PÁLYÁZÁS NEM VALÓ MINDENKINEK. Nézzük kik azok akiknek nem való a pályázás (mindennemű egyezés vélt vagy valós személyekkel természetesen csak a véletlen műve lehet):

  • Ha csak a pénzt akarod kiszedni a rendszerből egy új kocsira, házra, kilátóra, vagy esetleg a gyereknek akarod megvenni a várost, akkor nem neked való.
  • Ha nincs egy épkézláb ötleted, hogy merre akarsz fejleszteni, akkor nem neked való.
  • Ha van egy szuper céged, aminek rekord nagyságú 3 milliós bevétele volt tavaly, és most azon gondolkodsz hogyan lehetne 100 milliót nyerni, akkor ne tedd, a pályázás nem neked való.
  • Ha végtelen feszültséget okoz számodra egy NAV vagy bármilyen más hivatalos ellenőrzés, akkor a pályázás nem neked való.
  • Ha csak úgy ismernek az üzletfeleid és barátaid, mint a “Késős Karesz”, “Tökölős Tivadar” vagy “Halogató Hedvig”, akkor nagy valószínűséggel a pályázás nem neked való.

Nagyjából ennyi, ezzel le is fedtem a magyar vállalkozói réteg 60-70%-át. :) Ha jellemző rád a fentiek közül valamelyik pont, akkor azon érdemes változtatni, vagy újratervezni a céged dolgait. Végül is ha magadra ismertél valamelyik pontban, akkor legalább már látod, hogy min kell változtatnod ahhoz, hogy tetszetős formában tudj a Nagy Testvér színe elé járulni szerény 500 milliós kéréseddel.

 

A fentiek ellentettje pedig egy álom céget ad ki, ahol jó célra akarják a támogatást használni, van egy (vagy több) tervük a fejlesztési irányról, jól működnek és tisztában vannak a korlátaikkal, rutinosak az adminisztrációban és nincs titkolni valójuk, a cég élén pedig az igazán odavaló emberek ülnek. Tökéletesen jellemző ez azokra a cégekre akik tuti befutók bármely pályázaton, legyen akármilyen balfék a pályázatírójuk. :)

... és csak a mesében létezünk.

… és csak a mesében létezünk.

Na ők viszonylag kevesen vannak. Mondjuk a két kezemen meg tudom számolni, hogy hány ilyen céggel találkoztam eddig. Ők a magyar cégek 1-2%-át képviselik. A többieknek van egy jó hírem: némi munkával és egy jó pályázatíróval csodákra lehettek képesek.

 

Ha találtok egyet szóljatok, mert én is nagyon keresem… :)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.