Mutyi mentes övezet

Mostanában egyre többször kérdezik tőlem: “Ugye van valamilyen kapcsolatod? El tudod intézni, hogy nyerjen a pályázat? Meg lehet oldani, egy kis ráhatással, hogy jók legyünk?” Már kezdtem azt hinni, hogy nem fogok újra találkozni ezekkel a kérdésekkel, de úgy látszik tévedtem. Öntsünk tiszta vizet a pohárba…

oh_man

Azt hittem ez már nem téma.

Ahhoz, hogy lásd ezeknek a kérdéseknek a létjogosultságát érdemes tudni, hogy milyen utat jár be egy pályázat onnantól kezdve, hogy beadják, addig, hogy nyertesként kihirdetik. Ezt bizony kevesen tudják a pályázók közül, és a legtöbb pályázatírónak is csak felületes elképzelései vannak a dologról. Menjünk végig ezen az úton és nézzük meg hol lehet “meghackelni” a folyamatot, hogy tuti nyertesek legyünk.

 

Első lépés: az ötlet
Itt még nem beszélünk pályázatról, de sokszor már itt eldől, hogy lesz-e pénz belőle vagy sem. Mindig innen indulunk ki, kell egy jó ötlet. Régebben (legalábbis szeretném ezt hinni, hogy jelenleg nem ez a tendencia) az volt a szokás, hogy emberünk ücsörgött és várta, hogy jöjjön egy pályázati kiírás, ezüsttálcán fanfárok kíséretében nyújtva megoldást minden gondjára. Igen ám, de fogalma sem volt róla, hogy mi a gondja, nem volt fejlesztési elképzelése. Aztán meg összehordott mindenfélét, hogy így meg úgy, hogy mennyire kell neki ez a támogatás, mindegy hogy mire, csak jöjjön már a pénz. Nos, az ilyen hozzáállás a biztos recept egy amúgy is vergődő cég bedöntéséhez. (Hogy ez miért dönti be a céget arról majd később írok.)

Alapvető dolog, (már kb. 2006 óta mindenki ezt mondja, aki kicsit is ért a pályázatokhoz) hogy az ötlethez kell forrást keresni és nem fordítva. Ehhez viszont kell egy ötlet és kell némi türelem. Egy vergődő cégnek pedig általában két dologból van kevés, az egyik az idő, a másik pedig általában a pénz. Ötletelni meg nincs energiájuk, mert folyamatos a tűzoltó állapot. Ha nagyon nehezen megy a szekér és nincs a fiókban egy-két tuti fejlesztési terv arra, hogy hogyan lábalna ki ebből a helyzetből a cég, akkor a pályázás általában nem tudja megoldani a problémákat. Ez a helyzet viszont könnyen feloldható. Irány a tervező asztal! Át kell gondolni, hogy mi lenne a legjobb a cégnek! Aki ebben a cipőben járt és ezt a tanácsot nem fogadta meg és mégis valamilyen csoda folytán nyert egy pályázatot, sikeresen elérte a vergődés egy magasabb szintjét, ahol még a támogató is folyamatosan csesztette, a bankon, az ügyfeleken és a saját alkalmazottakon túl.

Sajnos láttam már egy pár helyen, hogy egy kicsi nehézségekkel küzdő cég behúzott egy pályázatot, vért izzadt mire megcsinálta. Már majdnem örült, de ezt még fenn is kell tartani 3 évig. Mire ide elértek a család türelme elfogyott és az üzleti nehézségek mellé még az elmélyült családi konfliktusok is feliratkoztak a sorba. Hát ember legyen a talpán, aki ebből ép ésszel kimászik. Fejlesztési koncepció kell. Nem olyan nagy ördöngősség ez. Csak le kell ülni két napra, becsukni az iroda ajtaját, kikapcsolni a telefont és elgondolkodni, hogy hol szeretnél tartani 5 év múlva. Csak ennyit kell leírni. Ha erre nincs ennyi idő, akkor a pályázás (ami köztudottan egy időrabló türelemjáték) csak rontani fog a helyzeten.

Hackelési pont: egy jó ötlet. Működik.

 

Második lépés: a jó pályázati anyag

Ez gyakorlatilag nem jelent mást, mint hogy egy jó tolmács segítségével lefordítod az ötletedet a pályázatok és a támogató rejtélyes nyelvére. Itt pontszámokról, belső arányokról, jogcímekről, jogi státuszokról, kapcsolati hálókról, kizáró és preferáló listákról, zónákról és még sok más hasonló nyalánkságról kell gondoskodni. Mindennek jó helyre kell kerülnie.

csapatmunka

Mint a puzzle, közösen gyorsabban megy és jó móka.

Ezt bárki meg tudja csinálni, nem varázslat. Ahogy bárki tud magának medencét építeni a kertbe és szuper sportautót összerakni némi fémhulladékból és pár PET palackból. Lehet, hogy a végeredmény nem lesz olyan, mint amit szeretett volna, viszont a végén büszkén lehet mondani: „Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk.”.

A pályázati anyag összeállítását érdemes szakemberre bízni, vagy legalább olyan emberre, aki elolvasta és megértette az összes vonatkozó dokumentumot (aki ezáltal gyakorlatilag szakemberré válik).

A jó pályázat elkészítésének titkairól majd később írok, a lényeg, ami most ide tartozik:

Hackelési pont: jó pályázati anyag. Működik.

 

Harmadik lépés: értékelés

Itt dől el, hogy valakit piedesztálra emelnek vagy letaszítanak onnan. Nagy hatalom fut össze a döntéshozó kezében. Jól érzed, itt kéne valamit villantani, hogy nyerő legyen a cucc. J

Mi a tipped ki dönt a pályázatokról? Adok pár válaszlehetőséget…

  • Egy misztikus névtelenségbe burkolózó szervezet (van ilyen, nem vicc)
  • Politikus nagykutyák
  • Politikus kiskutyák
  • Szerencse
  • A támogató szervezet igazgatója vagy irányítója
  • Gipsz Jakab (irodai melós)
  • A kapcsolat (akinek leteszed a jattot, hogy elintézze az egészet)

És a helyes válasz… nem, nem az akire gondoltál. Hacsak nem Gipsz Jakabra gondoltál, mert akkor jól tippeltél. Érdekes ugye? Azt hinné az ember, hogy a nagy embereknek nagyobb befolyásuk van a dologra. Ezért általában ott, a felső körökben történnek a mutyizások. Pedig általában közük nincs semmihez, mert ha lenne, már mindegyik talpig vasban pihenne valahol ahová nem süt be a nap. Persze nem szent emberek, de ezt gondolom nem kell bemutatni.

A lényeg, hogy a pályázati rendszer annyira szövevényes és annyira sok ember kezén megy át egy-egy döntés, sok a kontroll, sok a visszacsatolás, hogy nincs lehetőség rá, hogy felülről valaki csak úgy belenyúljon. Ha valaki ezt állítja, akkor ő szemtelenül hazudik és a következő játékot játssza: azt állítja a hiszékeny (gyakran kétségbeesett) pályázónak, hogy ő el tudja intézni, persze tudja, hogy nem tudja, ezért többnyire meg sem próbálja. Ha úgy alakul, hogy az érintett pályázat véletlenül nyer, akkor azt ő intézte el természetesen, ha nem nyer, akkor nagyon nehéz volt a mezőny/elárulták/gonoszok voltak/félretájékoztatták/stb. és köszöni szépen a lehetőséget, viszlát. Ha véletlenül mégis megpróbálja, akkor egy szemérmetlen hazugságnál kicsit súlyosabb tett fogja nyomni a bűnlajstromát. Lehetne még erről beszélni, de nem érdemes, a lényeg ennyi: a jó szerencsére van bízva, aki ilyen „szolgáltatásért” fizet. Arról nem is beszélve, hogy bizonyos Nokiás dobozokért már hurcoltak meg egy-két embert kis hazánkban, ebbe pedig nem érdemes belekeveredni.

lefizetni_nem_jo_otlet

Az étteremben elvárás, de a pályázatoknál nem téma a borravaló.

Na akkor mit lehet itt tenni, hogy erősítsük az esélyeinket? Keressük meg Gipsz Jakabot és győzzük meg? Sok szerencsét hozzá. Az intézményrendszerben ma kb. 3-4000 ember dolgozik, „névtelenül”. Ha megkérdezné valaki, hogy mégis ki értékeli a pályázatát úgy elhajtanák hogy öröm lenne nézni. Miért? Mert Gipsz Jakab becsületes ember, ő elhivatott, szakmai hozzáértéssel végzi a munkáját és nagyon rühelli, ha a „nagyok” hülyesége miatt hátráltatva van, mert várja otthon a család 5 óra után. Neki amúgy sem opció a csíkos póló, nélküle sokkal jobban néz ki.

De hát valahogy csak lehet jót tenni Jakabbal, hogy úgy döntsön, hogy jó legyen nekünk egyszerű pályázóknak? Persze hogy lehet. Régóta ismerem Jakabot, tök jó fej. Elmondom, mit szeret, de ne add tovább senkinek. Jakab azt szereti, ha egy pályázat patentül össze van rakva, ha jó ötlet van mögötte, amire érdemes idő fordítani. Ő az ilyen anyagokkal szeret dolgozni.

Ellenben ki nem állhatja, ha valaki úgy ad be egy pályázatot, hogy a szakmai rész kifejtéséhez ennyit ír: „a”. Nem vicc, rengeteg ilyen van. Lehet valakinek kevés ideje összerakni egy anyagot, de ez nettó gyökérség. Nem szereti továbbá, ha átnyúlnak a feje fölött és közben szarnak rá és a munkájára és arra az értékrendre, amit képvisel. Ha bejön a főnök és így szól: „Jakab, ennek a pályázatnak adni kéne még 10 pontot.”. Arra Jakab angyali arccal azt feleli: „Főnök, ugyan mire? Már megkapott minden pontot, ami jár neki, amúgy meg egy offshore cég, ami alapból jogosulatlan. Sajnos csak annyit tud, hogy a mezőny végén kullogjon.”

A pontokat a pályázatra Jakab adja, ő állítja fel a pályázatok sorrendjét, ő tesz „javaslatot” arra, hogy ki nyerjen és ki ne. Szigorúan szakmai szempontok alapján, részrehajlás nélkül. A főnökség aláír. Sokszor el sem olvassák, hogy mit, de hát ez nem újdonság a közigazgatásban. Mindenkinek tökmindegy, hogy ki nyer, senkit nem érdekel, hogy az X Kft, vagy az Y Kft viszi a pénzt. Viszont fontos különbség, hogy aki be tud adni egy jó pályázati anyagot, az azt mutatja, hogy azzal jó lesz együtt dolgozni a következő években. Na, ez nem mindegy, mert egy rossz ügyféllel senki nem szeret dolgozni, gondolom Te sem.

Hackelési pont: értékelés, EPIC FAIL!!!

ha_nincs_elkepzeles

Csak idő kérdése és baj lesz.

 

Remélem sikerült eloszlatnom a mutyi mánia körüli ködöt, ha nem is teljesen, de azért valamennyire. Pályázni király dolog, és viszonylag könnyű is, csak két dolog kell hozzá: jó ötlet és jól összerakott anyag. Az első csak rajtad múlik, a másodikra pedig van egy csomó jó megoldás. Amúgy a pályázatírók tök kreatív emberek, de azért nem a legszerencsésebb ha a pályázatíród találja ki hogy mit fejlessz, ezzel végülis átadod neki a céged fölötti kontrollt a következő 4-5 évre. A pályázati anyagot jól összeállítani, ez a pályázatíró első feladata. Ha ez a két pont rendben van Nálad, akkor nagy valószínűséggel nyerni fogsz egy kis támogatást az elképzelésed megvalósításához.

A lényeg: ha nem tudsz saját erőből összerakni egy ütőképes anyagot, és azzal nyerni, akkor azzal sem fogsz nyerni, ha megkensz valakit. Ha ezt nem tudod belátni, akkor sajnos nem vagy elég felkészült arra, hogy együtt dolgozzunk.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.