Pályázatírás 101: Út a sikerhez – 1. rész

Nem tudom, hogy vagy vele, de én szeretek többet tudni arról, hogy hogyan lehet sikereket elérni egy-egy területen. Sokat lehet belőle tanulni, és sokszor megspórolhatja az ember a tanulópénzt. Ebben a sorozatban elmondom miért olyan piszok nehéz sikeres pályázónak lenni, és mégis miért olyan könnyű.

Nem a legegyszerűbb dolgokról lesz szó, de hiszem hogy egy jó pályázattal minden túlzás nélkül képes lehetsz megváltoztatni az életed vagy legalábbis új lendület tudsz meríteni belőle. A biztonság kedvéért jó messziről fogok indítani, ez azonban ne tántorítson el, mire a végére érsz összeáll majd a teljes kép. Csapjunk hát bele.

 

Az első lépés: Az ötlet
Minden nagy terv és nagy tett kiinduló pontja egy ötlet. Amilyen az ötleted olyan lesz a terved is és olyan lesz a végeredmény is. Nagyon fontos, hogy jó legyen az ötlet, hiszen erre fogsz építeni, ez lesz az alapja a fejlesztésnek, ez határozza meg a céged életét a következő 3-5 évben.

Mitől lesz jó egy ötlet? Jogos kérdés, és válasz korántsem egyszerű erre a kérdésre. Lehet jó egy ötlet attól, hogy egy álmodat váltja valóra, lehet, hogy tökéletesen illeszkedik a céged  jelenlegi életébe, lehet, hogy azért jó, mert általa behozhatod a lemaradásodat a konkurensekkel szemben, vagy előnyre tehetsz szert általa. Bármilyen is legyen az öltet természete, azért mégis van néhány pont, ami megkülönbözteti a jó ötleteket a kocsmai okoskodástól. A jó ötletnek van egy elérhető értelmes célja, és megvalósítható.

van_egy_otletem

Van egy ötletem, o yeah…

Fontos, hogy az ötleted milyen problémára nyújthat megoldást. Milyen súlyos ez a probléma? Nagyon meg kéne oldani, vagy annyira nem is égető a baj? Minél nagyobb az orvosolható probléma annál előrébb vagy. A második lépés, hogy átgondold, hogy az ötletedet mennyire nehéz kivitelezni. Ha nehezebb a kivitelezés, mint a megoldandó probléma súlyossága, akkor azzal az ötlettel nem érdemes foglalkozni, maximum hobbiból, ha érzed az elhivatottságot.

A jó ötlet receptje tehát: megoldható probléma súlya – kivitelezés nehézségei. Ha az érték pozitív, akkor hajrá, ha negatív, akkor irány vissza a tervezőasztalhoz. Persze marha nehéz ezeket az értékeket meghatározni, mert egyik sem olyan, amire kapásból lehetne mondani egy számot, aztán kész. Itt jön képbe a cégvezetési és tervezési tapasztalat, amivel, mint cégvezető Te is rendelkezel (remélem). Sokat segíthet még a titkos fegyver: a piackutatás.

Sok formában megjelenhet egy ötlet, de nagyon fontos tudnod, hogy egy ötlet önmagában semmit nem ér. Gondolj csak bele! Mennyit érne meg szerinted az, ha az emberek azonnal tudnának utazni a Föld bármely két pontja között, hogy bárhol ott lehess 2-3 másodpercen belül? Szerintem (jelenleg) semmit. Hiába oldana meg egy hatalmas problémát, de a kivitelezés nehézségei ennél jóval nagyobbak, nem lehetetlenek, de majdnem. Arról nem is beszélve, hogy az ötlettől a késztermékig/szolgáltatásig milyen hosszú út vezet. Azon az úton ki fog végigmenni? Ki fizeti ki az évekig vagy évtizedekig tartó kutatás és kísérletezés költségeit? Ki vállalja a kockázatokat? Ki teszi rá egy élet munkáját egy álom elérésére?

a_vallalkozok

A modern világ pionírjai a vállalkozók.

Van egy kis csoport, akik képesek az ilyen és ehhez hasonló ötletek megvalósítására. Akik vállalják a kockázatokat, sőt élvezik a kockázatot, és egy álom eléréséért nem sajnálják az időt és az energiát. Ezt a csoportot úgy hívjuk, hogy VÁLLALKOZÓK, ők az úttörők, olyanok, mint Te.

Nem mindenki képes arra, hogy megvalósítson egy ötletet. Számtalanszor láthattad már, hogy ez az állítás mennyire igaz. Hányszor mesélte neked valamelyik ismerősöd/barátod, hogy van egy szuper ötlete, amit ha megcsinálhatna eljönne a Kánaán? Hányan csinálták meg közülük? Szerencsés esetben 100 ismerősöd 1000 ötletéből 1 megvalósult. Ez nem túl fényes arány, de szerencsére lehet rajta javítani.

Az ötletek önmagukban nem érnek semmit, mert ahhoz hogy megvalósuljanak rengeteget kell dolgozni és kockáztatni.  Az emberek pedig lusták és beszariak, viszont leleményesek. Egyszerű a képlet: a munka mennyiségét és a kockázat mértékét csökkenteni kell valahogy. Ezzel pedig el is értünk a második lépéshez, a tervezéshez.

lusta_de_lelemenyes

A lustaság furcsa dolgokat hoz ki az emberből, de tagadhatatlanul hasznos, néha…

 

A második lépés: A terv

Az első lépésen túl vagyunk: van egy tuti ötlet. Például csináljunk olyan telefonokat, amelyek képernyőjén nem csak az információk jelennek meg, hanem ha ezeket az információkat megérintjük, akkor arra reagál a telefon. Mindenféle hasznos kis programmal lehet kiegészíteni a rendszert, stb, stb… Csináljunk okos telefonokat. Szuper ötlet… volt, 1998-ban. Valahogy meg kellett csinálni annak, aki kitalálta (mert ezt nem csak egyvalaki találta ki, hanem több százan egy időben, a világ más és más pontjain).

Ha csak álom szinten marad az ötlet, akkor csak egy álomvilágban fog megvalósulni, azzal meg nem sokra megyünk, amikor fizetni kell az alkalmazottak bérét, vagy a gépek lízing díját. Az ábrándozást érdemes konkrét formába önteni, mert enélkül soha a büdös életben nem haladunk előre egy lépést sem. Erre jó a tervezés.

Nem kell nagy ördöngősségre gondolni, a tervezés legtöbbször pofonegyszerű dolog. Főként azért, mert egy gyengén összerakott terv is százszor jobb, mint a semmi. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, hogy tapasztalataim szerint a legtöbb cég vakrepülést folytat a fejlesztései – és a hétköznapi működése – során. Ezért ha felismered a tervezés jelentőségét, akkor ezzel a tudással nagyon nagy előnyre tudsz szert tenni az iparágadon belül. Ma még kis erőfeszítéssel lehet nagyot lépni előre, de ez nem lesz mindig így, van még 5-10 éved aztán erős lesz a mezőny, akkor ez már kevés lesz.

Nézzük meg egy példán keresztül, hogy a tervezés hiánya mit tud okozni egy cég életében. X Kft. vezetője Sándor megálmodta a tutit: kell egy új gép a cégbe, mert a régi már kicsit kopottas. „Szuper ötlet” mondja neki Margit a felesége. Sándor fel is lelkesedett, másnap bement az általános gépellátó szaküzletbe és megvette a gépet, potom 50 millió forintért, félig hitelre. Egy hónap múlva elfogyott a pénze, mert kiköltekezte magát. „Sebaj, majd a bank megsegít, aztán rendben leszünk” – mondta Sándor. Ez így ment egy pár hónapig aztán a könyvelésről leszóltak Sándornak, hogy „gáz van, a bank nem folyósít több hitelt”. Mi lehet a gond? Hiszen a cég olyan jól hasít, mint tavaly. Ez igaz, de az új gép könyvelési tételei (befektetett eszközök, rövid/hosszú lejáratú kötelezettségek, értékcsökkenés, stb.) egy kissé felborította az X Kft. hitelminősítését, és így már nem jár a forgóeszköz hitel. Már nem elég hogy úgy hasít, mint tavaly, mert azzal nem lesz nyereséges a cég, csak éppen nullás. Tádááá: ott a szép új gép, és mégis fizetésképtelen lett a cég. Ezt könnyen elkerülhette volna Sándor, ha kicsit gondolkodik és számol, mielőtt belevág a nagy ötlet megvalósításába.

vakrepules

Hogyan vezessünk céget, kezdő kurzus – 1. lecke: Ha nem látom, akkor nincs baj.

Talán távolinak és elvontnak tűnik a dolog, de hidd el, hogy ez sokszor megtörtént már a nem körültekintő (vagy semmilyen) tervezés miatt. Láttam már 300 milliós bevételű cég hitelminősítését, ami 3, azaz három millió forint volt. Hát az nem túl sok ugye? Ugyanez megtörténhet egy túl nagy pályázat megnyerésével is. Meg lehet bénítani egy cég teljes működését azzal, hogy túl sokat nyer.

Ékes példája ennek Mórahalom szép városa. Olyan sok pályázatot nyertek 2011-ig, hogy a következő években gyakorlatilag nem tudtak pályázni, mert a pénzügyi mutatóik tönkre mentek. Ezt persze a bankok is látták, így még a pályázatok fenntartása is nehézségekbe ütközött. Szerencsére megoldották a dolgot, de nem volt egyszerű menet. Ez Nálad, mint a KKV szektor szereplőjénél, sokkal hamarabb bekövetkezhet, és mögötted nem áll senki, hogy segítsen. A konkurencia pedig csak dörzsöli a markát és röhögve taszít a mélybe, ha rossz döntést hozol. Tehát csak okosan.

konkurencia

Alig várom, hogy hibázz…

A tervezés lényege csupán ennyi: gondold át és írd le, hogy milyen veszélyek vannak az ötleted megvalósításában, megéri-e a kockázat a várható sikert? Ezt meg kell csinálni több alternatívára is. Csináljunk inkább kisebb pályázatot, vagy inkább most ne pályázzunk? Durva mi? Ne pályázzunk, pff… akkor mi a frásznak vagyunk itt?

Számolni is kell egy kicsit, mert úgy feketén fehéren láthatod, hogy megéri-e vagy sem a befektetés. A számok makacs dolgok. Érdemes egy vázlatos cselekvési ütemtervet készíteni, amiben leírod, hogy mikorra szeretnéd elérni a célodat. A teljes ütemtervet fel kell osztani szakaszokra, amik jól elkülöníthetőek, mérhetőek, és jól lehet rájuk koncentrálni, mint részfeladatokra.

Ha mindezt megcsinálod, akkor lesz egy 3-4 oldalas vázaltos terved arról, amit el akarsz érni, és ha jól csináltad, akkor már azt is láthatod belőle, hogy hogyan fogod elérni a célod. Ezt a tervet érdemes megvitatni a kollégákkal, vagy szakértővel, hiszen több szem többet lát. Le kell tesztelni, hogy nem maradt-e ki valami fontos lépés. Lehet még foltozni, javítgatni, de a pályázatok 95%-ához ennyi bőven elég. Ebből már tudsz döntést hozni. A pályázati szakértőd pedig (ha jól felkészült) ennyiből már meg tud írni egy részletesebb koncepciót, ami majd eladja az ötletedet a pályázati piacon.

kesz_a_terv

A jó ötlet egy jó tervvel elvezet a sikerhez.

De jól vigyázz, a veszély most is les rád, és alig várja, hogy lankadjon a figyelmed! A legtöbb pályázatíró előszeretettel taszítja végromlásba az ügyfeleit, csak hogy neki meglegyen a napi bevétele a pályázatért járó díjakból. Az hogy a pályázóval mi történik 2-3 év múlva kit érdekel? Addigra ő már árkon bokron túl lesz. Meg különben is: mi köze van ahhoz, hogy a cég nem tudott élni a lehetőséggel? Igenis sok köze van hozzá. Egy felelős pályázatíró nem ad olyan tanácsot, amiről tudja, hogy évek múlva visszaüthet a pályázó cégre. Ha meg nem tudja ezt felmérni, akkor semmi keresnivalója az iparágban. Ennyi.

A következő részben a támogatás megszerzésének művészetéről írok, és arról, amit halandó szem csak ritkán lát…

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.